Az atletikusság fontossága napjaink kosárlabdájában

Szerző: Ujhelyi Gyula,  2015. Október 11.

Ujhelyi Gyula, a Vasas újdonsült erőnléti edzője, Hanga Ádám és Lóránt Péter nyári fizikális felkészítésének vezetője fejtette ki véleményét.

Elmúlt az az idő, amikor a kosárlabdázóknak elegendő volt a technikai tudásuk fejlesztésével foglalkozni. Amennyiben valaki megfelelő időt töltött a helyes technikák ismétlésével, könnyen juthatott NBI/B-s vagy NBI/A-s szerződéshez. Napjainkban ez teljesen irreális. A játék megváltozott. Profi szinten a magasan képzett játékosokat brutálisan atletikus és képzett játékosok váltották fel.

Az 1960-as években is voltak bőven jól képzett játékosok, de messze nem annyian, mint napjainkban. A ’60-as, ’70-es, ’80-as években a kosárlabda a technikai tudásról szólt, ez jelentette a dominanciát. Abban az időben nagyon ritkán lehetett például irányítókat zsákolni látni, napjainkban szinte minden irányítót láthatunk zsákolni.

1984-ben Orlando Woolridge láb közötti zsákolása igazán csak 1994-ben vált ismertté, amikor Isiah Rider Minneapolisban ezzel nyerte meg az All-Star Gála zsákolóversenyét. Napjainkban erre a zsákolásra az ismert irányítók nagy része képes, pl.: Lillard, Nate Robinson, Wall, Jennings… stb.

Évről-évre fejlődik a játék atletikussága. A játékosok gyorsabbak, erősebbek, robbanékonyabbak, magasabbra ugranak. Minden évben szembesülhetünk azzal, hogy az NBA Drafton technikailag képzett játékosok egyre hátrébb kerülnek a kiválasztási procedúra folyamán. Ez pedig az atletikusságnak, potenciálnak köszönhető. Az NBA játékosbörzéjének követésekor ezen jelzők használata sokszor előkerül. Miért? Mert napjaink kosárlabdája erről szól… nem a jelenről, hanem a minőségi jövő lehetőségéről.

Nem azt mondom, hogy csak a magas, hosszú végtagú játékosok képesek a szint lépésre, mégis hiszem azt, hogy az edzőknek és managereknek napjaink erőnléti elvárásainak megfelelő játékosokra van szükségük. Lehet egy játékos támadó szempontból akármennyire képzett technikailag, az atletikusság hiánya komoly védekezésbeli hátrányt hordoz magában.

A példa kedvéért, ha valaki elképesztően képzett támadó játékos, de az oldal irányú mozgás gyorsasága és robbanékonysága nem megfelelő, hogyan védene egy első osztályú játékost?

Természetesen nem arra utalok, hogy a technikai fejlesztés nem lenne fontos! A mondanivalóm az, hogy a megfelelő erőnléti felkészítés mellett végzett minőségi technikai képzés elengedhetetlen a magas szintű kosárlabdázás jelenében. Így a technikai és erőnléti képzés együttes fejlesztése kiemelt fontossággal bír.

Általánosságban a 2:1-hez arány a mérvadó a kosárlabda specifikus és erőnléti képzés idejének tekintetében. Egész fiatal korban a 3:1 arányt érzem megfelelőnek, és természetesen egy kellően képzett játékos esetében az arány eltolódhat az 1:1 arány irányába is. Mindig személyre szabott edzésterv kialakítására van szükség az erősségek fejlesztéséhez és az elmaradások felhozása érdekében.

Az egyéni szükségtől függően kell fejleszteni a kosárlabdázók gyorsaságát, robbanékonyságát, erejét, terhelhetőségét és teherbírását. Éppen emiatt élvezem a velem együtt dolgozó sportolók által felém támasztott elvárásokat.

Fotó: Mester Botond

Posted in Uncategorised

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *