Felmérhettük, hol tartunk Európa közvetlen élvonalához képest

A Vasas U16-os alakulatával volt szerencsém egy olyan nyolc csapatos tornán részt venni Szerbiában, ahol a Real Madrid, a Barcelona, az Olimpia Milano, a Partizan Belgrád, a Fenerbahce és a Darussafaka hasonló korú gárdája is a velünk versenyzett. Azon túl, hogy a csapat kiváló szerepléssel a négy közé jutott, én magam is nagyon értékes tapasztalatokkal gazdagodhattam, amit most a kedves olvasókkal, illetve szakemberekkel is megosztanék.

somab

Vasas Akadémia – Olimpia Milano 82 – 80

A Bosnyák Jácint vezetőedzővel dolgozó U16-os Vasas-csapatot nekem is van szerencsém segédedzőként végignézni ezen a nagyon színvonalas és érdekes tornán, melynek első napjára a tervezettnél később érkeztünk meg, így csak az olasz Milano elleni meccsünk feldobása előtt fél órával estünk be a terembe. Az ellenfelünk már rég melegített, mi nagyjából eligazítást sem tudtunk már tartani, kezdődött a csata.

Ahogy az várható is volt, az elején az olaszok próbálták kihasználni magassági fölényüket a palánk alatt. Főleg gyors hand-offokból és alsó pozíciós elzárásokból, valamint ebből való izolációkból voltak eredményesek. Nálunk eléggé dadogott a labda támadásban, alig tudtuk elvinni a labdát a gyűrűig.

Viszont a második negyed közepén varázsütésre megéreztük, hogy leindítható az ellenfél, lassan is érkeznek vissza és a taktikai faultokat sem igazán ütik be. Kezdetben ebből sem tudtunk eredményesek lenni, mert rossz sávokban indultunk, és a kiválasztás sem volt a legjobb, de kétszer annyit tudtunk támadni, mint ők.

A második félidőben elkezdtük duplázni a magasaikat, akik rossz passzokat választottak. Bosnyák Jácint vezetőedző egy félpályás csapdás védekezést vezényelt, ami sikeres is volt, mivel bár szerzett labdákat nem eszközöltünk ki, ám arra késztettük őket, hogy elsiessék a támadásaikat. A másik oldalon ezzel egyidőben Somogyi Ádám is vállára vette a csapatot, és kintről, valamint betörésből is eredményes volt. Ezen felül a cserejátékosok közül is sokan szálltak be jól és fontos kosarakat szereztek. 80-80-as állásnál már elfogyott az ellenfél időkérése, Bencsik Barna két jó büntetőjére már nem volt válasza az olasz csapatnak, így megnyertük a derbit.

A Milano játékát figyelve szakmai szempontból érdekes lehet, hogy az izolációra és az egy-egy elleni játékra különösen nagy hangsúlyt fektettek, látszik, hogy az egyéni képzésre sokkal többet fordítanak, míg mondjuk a Real Madridnál jóval inkább fizikálisak a játékosok.

Real Madrid (spanyol) – Vasas Akadémia (magyar) 89 – 54

Péntek déltől a Real Madriddal játszottunk, akiket az első este már láttunk játszani, így nagyjából tudtuk, hogy milyen játékerőt képviselnek a spanyolok. Az eligazításnál Bosnyák Jácint vezetőedző elmondta a legfontosabb pontokat, erre pedig figyeltek is a srácok, szépen végrehajtották az utasításokat.

A meccstől azt kaptam, amire számítottam. Az összes elzárás-leválásunkat csapdázták, méghozzá úgy, hogy nem csak a labdavezetőre helyeztek nagy nyomást, de még a legtávolabbi ellentétes sarok passzsávját is rendre kitakarták. Ezek ellen rövid leválásokkal és egy-egy bontásokkal operáltunk leginkább. A labda nélküli mozgásoknál és a pályán való helyezkedésben osztálykülönbség volt a spanyolok javára.

Tipikus utánpótlás hibákkal indult az összecsapás. A Real rendkívül kemény védekezésével ellépett 15-20 ponttal, erre pedig nálunk mindenki egy passz után labdavezetésből kapkodva kezdett akciózni, ami még nagyobb kapkodást szült.

A második félidőben megnyugodtak a játékosok és hamar adaptálódtunk a nagyobb intenzitáshoz. Azért nem sebességet mondanék, mert nem voltak gyorsabbak nálunk, viszont pár dologban alaposan fölénk nőttek. Taktikai fegyelemben mindenképp, pontos, jól időzített passzaik és elzárásaik voltak, s igencsak jól izolálták az alsó posztot. Szembetűnő volt, hogy a magas játékosaik mennyire jól futnak a tranzícióknál és foglalják el mélyen a gyűrű alatti területeket.

Az utolsó negyedben sikerült kozmetikázni és le tudtuk indítani őket párszor, de itt meg kell jegyeznem, hogy messze ezen a meccsen volt a legrosszabb a dobószázalékunk. Nyilván nem sok üres dobásunk volt, de csapnivalóan büntetőztünk és a közeli helyzeteknél is pontatlanok voltunk.

Tisztes helytállás és egyéb közhelyek puffogtatása helyett azt mondom, hogy ez lehetett volna egy jobb mérkőzés is, de maximális erőbedobásra késztettük a Realt, ők pedig megtiszteltek minket azzal, hogy annyival nyertek, amennyivel csak tudtak.

A mi csapatunk a csütörtöki csapdás védekezésből, illetve az egy-egyek védéséből mutatott valamit, amire lehet építeni hosszútávon is. Az pedig, hogy felszabadultan tudtunk játszani a záró etapban, egész ötletes támadásokhoz vezetett.

Vasas Akadémia (magyar) – Darussafaka Dogus (török) 87 – 71

A Real elleni derbi után pár órát pihenhettünk, de már tegnap este jött is a török utánpótlás egyik legjobb képviselője elleni mérkőzésünk. Ők előzetesen megverték a Milanót és bár a Madridtól egy tisztességes, 30 pontos zakót kaptak, mégis elég meggyőző csapatnak tűntek.

A derbi előtti órák jó hangulatban teltek, látszólag oldottabb is kicsit a társaság. A meccs első negyedének közepén eljött a pillanat, amikor a csapat beleállt a torna intenzitásába és sebességébe. Jól járt a labda és most több helyen is veszélyesek voltunk, s mivel a benti játékunk is fenyegetést jelentett, a külső dobásokra is nagyobb esély nyílt. Jól járattuk a labdát és a buta labdaeladások már csak ritkán köszöntek vissza. Magas színvonalon játszottunk kevés eladott labdával. Ez mindenképp kiemelendő ilyen korú játékosok esetében.

A védekezésben sok dolog elmaradt, így a kommunikáció is, így viszonylag könnyű kosarakat kaptunk, amivel tudott kapaszkodni a török csapat, de látszólag egyre idegesebbé és görcsösebbé váltak. Nálunk a játékosok egyre inkább felszabadultak a második félidőre, ennek az eredménye az lett, hogy támadásban egyre jobb megoldások születtek, látszott, hogy önbizalommal telve indul a gyűrű felé mindenki. A Reallal ellentétben egy majdnem kétméteres átlagmagaságú csapat igyekezett mindent váltani, de lábon és a besegítéseknél rendre hibáztak.

Az egész tornát látva szerénytelenség nélkül azt kell mondjam, hogy a mieink az egyik legjobbak bontásban és kreativitásban sem vagyunk rosszak. Ezúttal taktikai fegyelem is társult a jó játékhoz, a Darussafakának siettetnie kellett a támadásait, nekünk pedig már minden sikerült.

Ma a harmadik helyért játszhat a társaság, a döntőben pedig el classico, azaz Real Madrid – Barcelona lesz. Előzetesen úgy szálltunk ki a buszból, hogy tanulni jövünk (ezt kosárlabdában úgy értjük, hogy 50 ponttal kapunk ki mindenkitől és esélyünk sincs, de levesszük a terhet a játékosokról), ám azt be kell látni, hogy jól játszottunk messze a komfortzónánktól távol is és nagyon ötletes, gyors kosárlabdát játszva nagynevű és elit utánpótlásműhelyeket vertünk meg!

Gratulálok mindenkinek! Azt hiszem, nagy siker ez a magyar kosárlabdának, akárki akármit mond.

Fotó: Vasas Akadémia

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.