FIBA 3×3, a magyar kosárlabda egyik kitörési pontja?

Kevés olyan U18-as világbajnokság van, ahol magyar női és férfi válogatott is elindulhat – a 3×3-as kosár-vb ilyen.

Az talán közismert, hogy a “nagypályás” magyar kosárlabda jelen pillanatban nem tartozik a világ elitjébe. Bár női és férfi klubcsapataink rendszeresen elindulnak a nemzetközi kupákban és időnként szép eredményeket is érnek el, a felnőtt válogatottjaink nem igazán sikeresek: a hölgyek ugyan viszonylag sűrűn kijutnak az Európa-bajnokságra, de ott az utóbbi időben már a csoportkört nem szokták túlélni, míg a férfiak utolsó két EB-szereplése 1969-re és 1999-re datálódik.

Az utánpótlásban az elmúlt években azért megmozdult valami: a leány U16-os válogatottunk 2013-ban EB-bronzérmet nyert, majd ugyanez a korosztály 2014-ben az U17-es világbajnokságon szintén harmadik lett (Dubei Debórát és Kiss Virágot a torna legjobb ötösébe is beválasztották). A férfiak ennyire hangzatos sikereket nem értek el válogatott szinten (inkább a klubcsapatok, illetve az U20-as Budapest-válogatott szereplése adhat okot bizakodásra), ugyanakkor az U20-as korosztály idén az A-csoportos Európa-bajnokságon indulhat, ami komoly előrelépés az előző időszakhoz képest.

A 3×3 kosárlabda viszont eddig teljes sikertörténet Magyarországon.

Amikor 2010-ben a 3 a 3 elleni kosárlabda először szerepelt a szingapúri Ifjúsági Olimpiai Játékokon, világossá vált, hogy a FIBA eltökélte, hogy eléri:  a kosárlabdának ez a fajtája is ott legyen a “nagy” olimpián. Hasonló „leágazásra” egyébként van nagyon sikeres példa az olimpiai mozgalom történetében, a strandröplabda. Ráadásul mindkét kistestvér hasonló elvek alapján működik: egy nagy és világszerte ismert teremsportág “nyári változata”, ahol az a fő szempont, hogy kevés infrastruktúrával, kevesebb játékossal pörgős, eseménydús, látványos versenyeket rendezzenek. A FIBA egyik vezérmottója egyébként a “kevesebb játékos”, ezzel is igyekeznek kampányolni a NOB-nál: 3+1 fős csapatok versengenek, vagyis nem kell 10-12 jó játékost találni a sikerességhez, elegendő 4 játékosból összegyúrni egy ütőképes gárdát, ami a kisebb országoknak is kedvez.

Ahogyan a címben már pedzegettük, a magyar utánpótlás 3×3-as eredményeit akár kirakatban is mutogathatná a FIBA, amivel alátámaszthatják az érveiket, miszerint kisebb országok is érvényesülni tudnak – például jelen pillanatban mi vagyunk az európai címvédők a leány U18-as korosztályban. 2015 túlzás nélkül a magyar 3×3 diadalmenete volt a fiataloknál: az U18-as női csapat előbb bronzérmet szerzett a Debrecenben rendezett világbajnokságon, majd augusztusban megnyerte az Európa-bajnokságot – eközben szépen csendben a fiúk is indulási jogot szereztek az idei U18-as, 16 csapatos kazahsztáni világbajnokságra.

Az már tényleg csak ráadás, hogy 2015-ben a női válogatott és a Vasas fiatal húzóemberét, Aho Ninát választották a legjobb 18 év alatti női játékosnak, míg az év promotere Máriás György lett. A fenti sikereknek köszönhetően 2016-ban sem maradunk minőségi 3×3 nélkül Magyarországon: előbb Szolnokon (július 16-17.) rendezik az U18-as EB egyik selejtezőjét, majd szeptemberben Debrecenben magát az Európa-bajnokságot. A cívisváros ekkor egyébként is a 3×3 központja lesz, hiszen ugyanekkor a felnőtt 3×3 World Tour is idelátogat. Utóbbi rendezés egyébként komoly sportdiplomáciai siker, mivel összesen hét állomásból (és az Abu-Dhabiban rendezett szuperdöntőből) áll a sorozat, olyan helyszínekkel, mint Mexikóváros, Peking, Rio de Janeiro vagy Prága…

Kazahsztánban tehát mindkét válogatottunk ott lesz a június 1. és 5. között rendezett világbajnokságon. A FIBA minden bizonnyal közvetíteni fogja a meccseket a honlapján keresztül, így élőben drukkolhatunk a mieinknek: leány válogatottunkat Gereben Lívia (Kecskemét, Szekszárd), Kányási Veronika (Szolnok), Mérész Beatrix (Vasas) és Török Ágnes (Győr), a fiúkét Durázi Krisztofer (Falco), Füzi Róbert (Sopron), Gulyás Milán (ASE) és Kerpel-Fronius Gáspár (Honvéd) alkotja majd.

v

De mi is az a 3×3 pontosan, és mivel lehet sikeres a 21. században?

A 3×3 kosárlabda lényege röviden: két háromfős csapat (1-1 cserével) játszik egy szabvány kosárlabda-pálya felének megfelelő pályán, egy gyűrűre. Az egyik csapat védekezik, a másik támad, majd ha a védőcsapat megszerzi a labdát, akkor ők lesznek a támadók, a támadókból pedig hirtelen védők válnak. Sok mindenben más ez a kosárlabda, és sok olyan aspektusa van, ami miatt a közeljövőben tömegeket tud megmozgatni, vagy a képernyők elé csábítani.

Nincsenek üresjáratok. 21 bedobott pont, de maximum 10 perc játékidő, és vége is van egy-egy meccsnek – ha kiderül, hogy egy csapat sokkal jobb, mint a másik, akkor nem kell végigülni 4×10 perc tiszta játékidőt. Ráadásul 12 másodperces a támadóidő, ennyi idő alatt dobnia kell a támadó csapatnak – nem lehet tehát „ráülni” a labdára.

Érthető, egyszerű szabályok. A triplavonalon belülről szerzett kosár egy pontot ér, a triplavonalon kívülről szerzett kettőt. Dobás közbeni faultnál büntető jár. 10 perc után egálnál hosszabbítás következik, ami addig tart, ameddig az egyik csapat nem szerez két pontot. Amikor a védő csapat megszerzi a labdát, csak akkor dobhat rá, ha előtte kivitte a játékszert a triplavonalon túlra. Minden bedobott kosár után az előzőleg védekező csapat kapja a labdát és indíthat támadást.

Inkább az ügyességre, mint az atlétikára épít. Mint a “nagy” kosárlabdában, itt sem hátrány a magasság és a jó rugó, de mivel csak egy gyűrű van, ezért nem elsősorban a faltól-falig rohanásról szól a játék, hanem sokkal inkább az egyéni képességekről, cselekről, nagy dobásokról, és persze arról, hogy a gyorsan változó körülményekhez melyik csapat alkalmazkodik jobban.

Könnyen közvetíthető televízióban és online streamen is. Komolyabb kameramozgatási technikát nem igényel egy közvetítés, hiszen egy jobb minőségű kamera közelről is „belátja” az egész küzdőteret.

Nyári sportág. Bár a hagyományos, amatőr  streetballt téli időszakban teremben is szokták játszani (frappáns hivatalos elnevezése lehetne ennek a több helyen használt „parkettball” kifejezés), a hivatalos 3×3 kosárlabda alapvetően szabadtéri sport. Emiatt a nyári uborkaszezonban jól tud érvényesülni, sok nézőt, érdeklődőt tud bevonzani akár a helyszínen, akár a képernyők előtt.

Eladható. A mezek, cipők, pályán lévő és pálya melletti hirdetések, televíziós-online hirdetések reklámfelületei ugyanúgy értékesíthetőek, mint „nagypályán” – bár nyilván kisebb volumenben, de merchandisingot is lehet rá építeni. Egyébként több fiatal, később az NBA-ig vagy európai élcsapatig jutó játékos is megfordult már a U18-as 3×3 világbajnokságon (Cliff Alexander – Portland Trail Blazers, Rondae Hollis-Jefferson – Brooklyn Nets, Damien Inglis – Milwaukee Bucks, Isaac Fotu – CAI Zaragoza).

Vannak látványos showelemek. Bár a meccseken ritka a zsákolás, egy-egy rendezvény fénypontja a zsákolóverseny, ahol a rugólábú kosarasok igazán megmutathatják, mit tudnak. Emellett tripla-dobó verseny, néhol még ügyességi verseny is van – mondani sem kell, hogy ez tovább növeli a 3×3 potenciálját a közvetítésekben, eladhatóságban.

Összességében a 3-3 elleni kosárlabdában óriási lehetőségek vannak – ha belátható időn belül az olimpia műsorára is felkerül, akkor még inkább…

Fotó: FIBA.com

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.