Olajbányászok: egy klub nemzetközi felépítése a játékosmozgások szemszögéből I.

Az 1959-ben alapított Szolnoki Olaj KK a klub fennállásának 50. évfordulójára nagy dobással készült, jelentősen megerősített kerettel vágott neki a bajnokságnak. Innen datálható az “újkori” Olaj sikertörténetének kezdete, amely bár korántsem mentes az akadályoktól és buktatóktól, az eredmények önmagukért beszélnek.

Az alábbiakban azt próbálom összefoglalni, hogyan változott évről évre a csapat összetétele, illetve kinek milyen szerepet szánt a vezetőség – elsősorban a rotációemberekre fókuszálunk most.

2009 nyara: 50. évforduló

Miután a 2008/2009-es szezonban a csalódást jelentő hetedik helyen végzett az együttes, a keret javát elengedték a vezetők, és a félszázados jubileum tiszteletére igyekeztek jelentősen megerősíteni játékosállományukat.

A Váradi Kornél, Ousmane Barro, Ronnie Ross, Ken Tutt, Harazin Tamás, Andrius Jurkunas, Cziczás László, valamint Cseh György alkotta magból csak Váradi, Barro, Harazin és Cseh maradtak hírmondónak, a fiatalok közül pedig főként Szabó Péter beépítésén volt a hangsúly.

Az újjáépülést Thomas Kelley visszacsábításával kezdte az Olaj – az amerikai a 2006/2007-es évadban bajnokságot és kupát is nyert az együtessel, nem húztak tehát vele zsákbamacskát. Rajta kívül még két ex-pécsi játékossal állapodott meg a klubvezetés, Dragan Alekszics és Grebenár Péter személyében, Fodor Márton pedig Körmendről tette át a székhelyét a Tisza partjára. A mezőnysorba megszerezték a remek védőmunkájáról híres Vesztergom Zsoltot, a legnagyobb durranás azonban csak ezután következett: a főként NBA D-Ligás pedigrével rendelkező Darius Rice érkezett négyes posztra.

Horváth Imre vezetőedző mély rotációval dolgozhatott, ráadásul játékosai java több poszton is szerepeltethető volt – Kelley helye stabil volt egyesben, rajta kívül Fodor, Váradi és Szabó Péter is tudott irányítani. Váradi azonban sérülten kezdte a szezont, így az ekkortájt a válogatottban a gólpasszokat zsákszámra osztó Fodor sokat játszott a poszton, a harmadik számú játékmester pedig Szabó lett. Adott esetben Kelley mellett, dobóhátvédként is lehetett használni Fodort (valamint egészségesen Váradit is), mellettük Vesztergom Zsolt várta, hogy szívhassa kicsit az ellenfél vérét, legyen szó bedobóról vagy hátvédről. Vesztergom fontos “glue guy” volt a keretben, egy igazi labdaigény nélküli zongoracipelő, amilyen minden jó csapatba kell – később még találkozunk ilyen típusú játékosokkal a keretben.

Kiscsatárban Dragan Alekszicsen és Vesztergomon kívül Rice-hoz lehetett még nyúlni, aki támadásban simán megélt a poszton – védekezésben már kevésbé. Négyesben Rice mellett Harazin, Cseh, valamint bizonyos matchup-okban Grebenár jelentkezett játékra, míg centerben Barro és Grebenár volt variálható.

Annyi kikötés volt mindössze, hogy egyszerre három légiós lehetett a pályán, így a Kelley, Alekszics, Rice, Barro négyest együtt nem láthattuk.

Posztonkénti “depth chart”-ról, “kőbe vésett” kezdő- és cserejátékosokról az Olaj esetében ettől az évtől kezdve felesleges beszélni, akár meccsről meccsre változhatott a kezdőötös és a rotáció, az aktuális ellenfélhez igazodva. Így nézett ki a 2009/2010-es szezon rajtjánál a keret:

Thomas Kelley, Fodor Márton, Váradi Kornél, Szabó Péter (hátvédek)

Dragan Alekszics, Vesztergom Zsolt, Darius Rice, Harazin Tamás, Cseh György (bedobók)

Ousmane Barro, Grebenár Péter (centerek)

Nem sokáig örvendhettek azonban a szolnoki szurkolók a legendás TK visszatérésének: még 2009 novemberében parkolópályára kerül az irányító egy rejtélyes betegség miatt, pótlására Winsome Fraziert igazolja le a vezetőség – ő sokkal inkább scorer mentalitású játékos, az irányítás így Fodorra és Szabóra marad. A csapat játéka döcög, az ASE elleni hazai vereséget követően Horváth Imrét Pór Péter váltja a kispadon. Frazierről kiderül, hogy sérüléssel bajlódik, alig több mint egy hónap közös munka után szerződést bont vele a vezetőség.

2010-re fordul a naptár, Kelley és Váradi is visszatér, utóbbi stílusosan, egy Körmend elleni utolsó másodperces meccsnyerő triplával.

baderfibaeuropeEzen felül is van oka az örömre a szolnoki tábornak, hiszen Báder Márton februári leigazolásával veszi csak igazán kezdetét az új időszámítás: a hazai bajnokságba hét és fél év után visszatérő centerrel a fedélzeten a nemzetközi kupaindulás a klub célja.

Igaz, Ousmane Barro személyében már rendelkezik klasszikus ötös centerrel a gárda, de ha egy ilyen szintű játékos elérhetővé válik, akkor le kell igazolni, a többit pedig megoldani utána. Pór Péter azon a véleményen volt, hogy Báder valahol a négyes és az ötös poszt között érzi jól magát, és mivel magasemberhez képest a középtávolikat remekül dobta, négyesben számítottak rá javarészt.

Bár ez nem volt a legjobb fit, a probléma eltörpült az irányítókérdés mellett: Kelley-ről újfent felröppentek a pletykák, hogy nem egészséges, ezért február végén Kammron Taylort igazolja le a vezetőség. TK a Kecskemét elleni mérkőzésen 17 ponttal (közte egy dudaszós triplával) búcsúzik a szolnoki közönségtől, majd március elején felbontják a szerződését. Taylor hamar leteszi a névjegyét a bajnokságban, a zsinórban 22 győzelemnél járó ZTE ellen 32/15-öt hint, elvéve a zalaiak veretlenségét. Frazier-hez hasonlóan neki sem tart azonban sokáig a szolnoki kiruccanás, egy edzésen megsérül a hüvelykujja, ezért hazautazik – mindössze 6 mérkőzést játszott a klub színeiben.

A legjobb 8 között az Albát még 3-2-vel búcsúztatja az Olaj, az egész évben remeklő ZTE ellen azonban nem sok esélye van a csapatnak – Kelley és Taylor ugye nincs már, Fodor pedig combhajlító sérüléssel bajlódik. Darius Rice térde kifordul, a társai támogatásával hagyja el a játékteret – a Körmend elleni bronzcsatában nem áll már az Olaj rendelkezésére, hazautazik kezeltetni a sérülést. (Zárójelben: csak Puerto Rico-ig jut, ahol gyorsan játszik is egy bajnokit, hatalmas sportemberi nagyságról téve tanúbizonyságot…)

Bár Fodor Márton visszatér “alma matere”, a Körmend ellen, az Olaj 2-1-re elbukja a párharcot, így a 4. helyet szerzi meg a viszontagságos szezon végén.

2010/11: Debütálás a nemzetközi porondon

 

Nem tétlenkedtek a szolnoki klubvezetők, június elején két komoly magyar igazolást is bejelentettek: a bajnok ZTE centerét, Trepák Zoltánt, valamint az Atomerőmű SE dobóhátvédjét, Horváth Ákost.

Trepákra Báder első számú cseréjeként számítanak, a szintén válogatott Grebenár lesz a harmadik 5-ös posztos játékos a keretben – itt már érezhető, hogy nem csak a hazai pontvadászatra fókuszál a csapat, hanem a nemzetközi mezőnyben is szeretné letenni a névjegyét. A vezetők azt is felismerték, hogy Báder jobb centerben, mint erőcsatárként, hála kőkemény pozíciófogásának – Barro-t így nem marasztalták, teljesen új légiósokban gondolkodtak.

Ennek eredményeképp Dragan Alekszicsre sem számítottak már játékosként, megkapta viszont a másodedzői posztot Pór Péter mögött. Több fiatal(abb) spílert is szélnek ereszt a klub, mivel a várható erősítések miatt nem kapnának elegendő játékidőt Szolnokon: Harazin a Falco-hoz kerül kölcsönbe (majd végleg), Cseh Kecskemétre igazol, Mondzinger Márk Nyíregyházára, Sonyák Béla pedig Körmendre – Szabó Péter és Gaál Róbert maradnak hírmondónak. Vesztergom Zsolt hosszabbít, Váradi Kornéllal azonban szerződést bont a klub augusztusban – a játékos nevelőegyesületéhez, a Falco-hoz tér vissza.

A légiósok közül elsőként a finn Torpan Pojat Helsinki csapatától érkező Obie Trottert jelentik be, nem sokra rá Ivory Clark (ASE) is csatlakozik a kerethez.

Trotter lesz a kezdő irányító, Horváth a dobóhátvéd. A hármas poszt még lyukas, itt előbb Branemir Longint, majd Veljko Budimirt teszteli a klub – utóbbit meg is tartják a szezonra. Clark fontos szerepet tölt be négyesben, ez általában kulcsposzt védekezés szempontjából Pór Péter csapataiban. Báder természetesen a kezdő center, így a következő játékosokkal fut neki a 2010/2011-es évadnak a Szolnoki Olaj:

Obie Trotter, Horváth Ákos, Fodor Márton, Szabó Péter, Gaál Róbert (hátvédek)

Veljko Budimir, Ivory Clark, Vesztergom Zsolt (bedobók)

Báder Márton, Trepák Zoltán, Grebenár Péter (centerek)

Megkezdődik a várva várt nemzetközi kupakaland, kezdésnek a harmadik számú európai sorozatba, a EuroChallenge-be nevez az Olaj. A csoportkörbe való jutáshoz selejteznie kell a gárdának, de ezt az akadályt Trepák, Vesztergom és Fodor sérülése ellenére is könnyedén veszi a Pór-legénység: kettős győzelemmel búcsúztatják a ciprusi Keravnost, erre a két mérkőzésre pedig kölcsönbe megkapják a Kecskeméttől Csorvási Milánt.

Az A csoportba kapnak besorolást, ahol két orosz csapat, a BC Nizhny Novgorod, valamint a Spartak Saint Petersburg mellett a francia BCM Gravelines Dunkerque vár a magyarokra.

A bajnokságban esélyeshez méltón szerepel az együttes, csak a KTE ellen csúszik be egy hazai fiaskó. Első év ide vagy oda, az EuroChallenge-ben nem látszik a megilletődöttség a társaságon: Trotter és Clark sorra viszik el a fordulók MVP-címeit, hazai pályán pedig mindhárom ellenfelét veri az Olaj – a Novgorod ellen Trotter 35/24-et hint, valósággal izzik a csarnok.

A Trotter / Horváth / Budimir / Clark / Báder sor mind támadásban, mind védekezésben remek egységet alkot, a cserék pedig hozzáteszik a magukét.

Trotter és Fodor személyében vannak kreatív játékosok, akik kintről is veszélyesek. Horváth a kiosztások mellett betörésből is tud operálni, ő a második számú labdás ember támadásban. Budimir, illetve mögötte Vesztergom hajtós játékosok, kellemetlen védekezéssel – nem egy bedobót radíroznak le a pályáról. Clark kissé alulméretezett négyes, viszont rendkívül atletikus. Bár nem a pontjai miatt szeretik, néha azért elsül a keze (47%-os triplázás a bajnokságban 2.5 meccsenkénti kísérletből), emellett védekezésben ő sem ismer pardont – hatalmas prakkerokat oszt ki időről időre. Báder stabil pont középen, szintén elöl-hátul hasznos. Trepák kintről tud büntetni, de időnként pozícióban is megoldja, Grebenár inkább az elzárás/leválásban tud villantani valamit, de elég keveset játszik.

Ebben az évben nem cserél légióst a csapat, ugyanazokkal a játékosokkal fejezi be az évadot Pór Péter, akikkel elkezdte. Horváth Ákost választják a 2010-es év legjobb hazai kosárlabdázójának.

Az EuroChallenge-ben 3-3-mal zárja az első csoportkört az Olaj, de rosszabb pontkülönbsége miatt végül nem jut tovább, a fókusz így a Magyar Kupára és bajnokságra terelődik. A hazai rendezésű MK négyes döntőben előbb az ASE-t, majd az Albát is legyőzi az Olaj, így története során harmadszor kupagyőztes. A bajnoki rájátszásban előbb a Pécset verik 3-1-re, majd a Körmendet 3-0-ra, kezdődhet az Alba elleni döntő.

A fehérváriak Simon / Hanga / Crocker / Hollis / Jones ötöse, amelyet a kupában láthattunk, Crocker sérülése miatt megbomlik, Bódi Ferenc ugrik be az amerikai helyére. Ezzel együtt is győz az Alba Szolnokon az első meccsen, nem is kevéssel, 18 ponttal, elvéve Báderék pályaelőnyét. Bódi 4/4 triplával jelentkezett, Hollis helyett Keller kezdett az atletikus Clark ellen, így Hollisnak több labdája maradt, mint kvázi hatodik ember. Otthon még rátett egy lapáttal a Dzunics-csapat, 88-67-re győznek, és 2-0-ra vezetnek. A gyors, futós stílus láthatóan nem ízlik a Szolnoknak, ők a kontrolláltabb kosárlabda hívei.

A harmadik derbit 10 ponttal az Olaj nyeri, de Fehérváron meg kell ismételniük a bravúrt, hogy életben maradjanak bajnoki álmaik. Horváth Ákos emlékezetes palánkos tempójával, valamint Hanga Ádám végjátékban kihagyott ziccerével 77-76-ra be is húzzák a meccset, az ötödik találkozóra hagyva a bajnokavatást. Bár az 5. meccs nagy részében az Alba vezet Szolnokon, végül 80-72 arányban az Olaj nyer, 0-2-ről megfordítva a döntőt, története harmadik bajnoki címét bezsebelve. Báder 24 ponttal állt csapata élére a mindent eldöntő ütközetben, a finálé legértékesebb játékosának pedig Obie Trottert választották.

2011/12: Az első Final Four

A remekül összerakott bajnokcsapat magyar magját egyben tartotta a vezetőség a következő szezonra is: Báder, Horváth, Fodor, Grebenár, valamint Trepák is maradt a Tisza partján. Szintén sikerült megtartani az abszolút kulcsember Trottert, ami a nyár legnagyobb fogásának bizonyult.

Távozott viszont Clark, Budimir és Vesztergom a rotációemberek közül, hármas-négyes posztra tehát mindenképpen kellett játékos a csapatnak. Szabó Péter szintén továbbállt, Révkomáromban folytatta pályafutását. Első körben az ex-ZTE-s magasbedobót, Kyle Wilsont igazolta le a vezetőség – a kintről jól dobó játékos papíron jó fitnek tűnt Báder mellé. A bedobók pótlására előbb Soós Gábor érkezett Kaposvárról, majd a bolgár Hristo Nikolov (Steaua Turabo) is Szolnokra szerződött.

Soóst amolyan 3-and-D típusú játékosnak hozták, remélve, hogy (Budimirhez és Vesztergomhoz képest) jobb triplázásával több teret nyithat a társaknak, míg védőoldalon nem jelent nagy visszaesést elődeihez viszonyítva. Nikolov volt az “elő-Milosevics”, az a hármas és négyes poszton is bevethető játékos, aki időnként betörésekkel, időnként pozíciófogással, néha pedig triplákkal is tud operálni a kemény védekezés mellett.

Próbajátékra jelentkezett még a csapatnál Cameron Jones és Marko Djeraszimovics is – Jonest viszonylag hamar, Djeraszimovicsot viszont csak egy hónap után engedték el a piros-feketék. Közben az is kiderült, hogy Kyle Wilson nem lesz a klub játékosa, mivel túlsúlyától képtelen volt megszabadulni. Négyes posztra így Mujo Tuljkovics érkezett, kettesbe pedig Julien “Skip” Mills-szel állapodtak meg a vezetők.

Újfent az EuroChallenge sorozatra adták le a nevezést a klubnál, és ismét selejtezniük kellett – a finn Pryntö Tamperen csapatán 138-134-es összesítéssel jutottak túl Trotterék.

A keret a következőképpen festett a bajnoki rajtkor:

Obie Trotter, Julien Mills, Horváth Ákos, Fodor Márton, Gaál Róbert (hátvédek)

Hristo Nikolov, Soós Gábor, Mujo Tuljkovics (bedobók)

Báder Márton, Trepák Zoltán, Grebenár Péter (centerek)

Október végére azonban kitelt Tuljkovics ideje is Szolnokon, helyére a vajkezű négyes, Brandon Gay érkezett – több játékosmozgás már nem volt az évadban a csapat háza táján.

Az előző évhez hasonlóan ezúttal is Trotter kezében volt a karmesteri pálca. Horváth és Mills volt a két wing, Nikolov négyest, Báder ötöst játszott. A padról Fodor, Soós, Gay és Trepák érkezett, illetve ebben az évben némileg nagyobb szerep hárult Grebenár Péterre is, főleg amikor Báder sérüléssel küszködött.

Az EC-ben a francia Pau Orthez, a kiváló erőcsatár, Nathan Peavy által vezetett német Artland Dragons, valamint a ciprusi Keravnos Stravolou mellé sorsolták a szolnokiakat. A franciákat oda-vissza verték, a németektől idegenben kikaptak, hazai pályán viszont legyőzték őket, a Keravnos pedig az ex-Olajos Frazier vezérletével ugyan győzni tudott Szolnokon, de a visszavágón Trotterék örülhettek, és kvalifikálták magukat a sorozat legjobb 16 csapata közé.

A második körben a Chris Copelanddel és Justin Holiday-jel felálló belga Okapi Aalstar és a német Telekom Baskets Bonn mellett a Blake Schilb által húzott francia Elan Chalon várt a magyarokra. A kör talán legemlékezetesebb mérkőzésén, Horváth Ákos parádés (29/21 pont) teljesítményével hazai pályán 112-76-ra győzött az Olaj az Okapi ellen, és a körbeverésekkel teletűzdelt csoportból (mind a négy csapat 3-3-mal zárt) végül jobb kosárkülönbséggel továbbjutott.

A legjobb 8 között a lett BK Ventspils együttese következett, és bravúros idegenbeli sikerével (78-82) 2-1-es összesítéssel bejutott a Final Four-ba a magyar bajnok, a Magyar Kupában pedig megvédte a címét, feszült hangulatú döntőben verve a Vojvoda Dávid vezette Atomerőmű gárdáját.

Következhetett a debreceni EuroChallenge négyes döntő, ahol a második körből már ismerős Elan Chalon, a török Besiktas, valamint az orosz Triumph Lyubertsy versengtek a trófeáért.

Az Olaj az elődöntőben a Besiktassal találkozott, és bár hősiesen küzdött, 4 ponttal Carlos Arroyo-ék bizonyultak jobbnak. A másik ágon a Chalon legyőzte a Triumph-ot, így a bronzért mérkőzhettek az Olajjal az oroszok. Itt 7 ponttal bizonyultak jobbnak a szentpéterváriak, hála 12 ponttal megnyert negyedik negyedüknek, hiába szórt Trotter 33 pontot (közte öt triplával). A kupát a Besiktas nyerte, Pór Péter legénysége a negyedik helyen végzett, de második nemzetközi indulással tarkított szezonjában ez is hatalmas sikernek számított.

A hazai bajnokság volt még hátra, itt a rájátszásban nem sok kérdés volt, hogy ki a legjobb csapat. A Kecskemétet és az Albát 3-0-ra, a döntőben a Falco-t 3-1-re intézték el Báderék, ezzel a kupa után bajnoki címüket is megvédték. A klub történetének legsikeresebb szezonján volt túl, a szurkolók pedig az Adria Ligáról, azaz az ex-jugoszláv élcsapatokat tömörítő bajnokságról pletykáltak a nyári uborkaszezonban….

Folytatjuk!

Fotó: Fibaeurope.com

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.