Olajbányászok: egy klub nemzetközi felépítése a játékosmozgások szemszögéből II.

Az első részben ott fejeztük be, hogy a Szolnoki Olaj KK történetének legsikeresebb szezonját produkálta – a hazai bajnokságban és kupában megszerzett aranyérem mellé az EuroChallenge sorozatban is a legjobb négy közé jutott a gárda, annak ellenére, hogy még csak a második éve volt résztvevő ebben a nemzetközi sorozatban.

A nyár azonban nem indult jól a piros-feketék hívei számára, rögtön az átigazolási időszak kezdetén elveszítették egyik kedvencüket…

2012/13: Háromfrontos csata

A Tiszaligetben előadott 35/24-es produkció (és az EC legjobb hátvédjének járó trófea) annyira megihlette a Nizhny Novgorod vezetőit, hogy visszautasíthatatlan ajánlatot tettek Obie Trotter elé – ezzel beigazolódtak a szurkolók azon félelmei, miszerint nem fogják tudni megtartani legjobbjukat.

Elsőként mégsem irányítót, hanem centert igazolt a vezetőség: az előző évadban a Factum Sport Debrecen csapatában 14 pontot és 10 lepattanót átlagoló Szabó Miklós érkezett Báder mögé. Trepáknak és Grebenárnak az idény végeztével lejárt a kontraktusa, velük még folytak a tárgyalások a közös folytatásról.

A keret tehát még erősen alakulófélben volt, amikor a klub bejelentette az egy ideje már rebesgetett Adria Liga indulást – a sorozatot az előző évadban meggyőző fölénnyel (26-2-es mérleg) nyerő Maccabi Tel-Aviv helyén szabadkártyával indulhatott a magyar bajnok. Hogy megfeleljenek az immáron háromfrontos (Adria Liga, EuroChallenge, hazai bajnokság) küzdelem kihívásának, az eddigieknél is bővebb, jobban forgatható játékosállományra volt szükség Szolnokon.

Nem is teketóriáztak a vezetők, Trotter pótlására a hazai pontvadászat ezidőtájt talán legjobb karmesterét, Simon Balázst csábították Szolnokra – az Albával kötött szerződéséből kivásárolták, így jöhetett létre az átigazolás. Az is eldőlt, hogy Trepák, Grebenár és Brandon Gay is hosszabbít a csapattal, Julien Mills és Hristo Nikolov viszont távozik – előbbi Izraelben, utóbbi Romániában folytatta pályafutását.

A palánk alatti részleget tehát négy magyarral (Báder, Szabó, Trepák, Grebenár) próbálja megoldani a bajnok, míg hármas és négyes poszton szinte teljes egészében külföldiekre támaszkodik a csapat: Gay mellé megszerzik a ZTE 2009/10-es bajnokcsapatának bedobóját, Calvin Watsont, valamint a lett Ernests Kalve-t, Soós Gábort pedig kölcsönadják Jászberénybe.

A hátvédeknél a centerekhez hasonlóan a “hazai ízek” dominálnak, a maradó Fodor, Horváth duó, valamint az új érkező Simon mellé a körmendi legenda, Németh István csatlakozik, ezzel az érdemi rotáció késznek tekinthető:

Simon Balázs, Fodor Márton, Horváth Ákos, Németh István (hátvédek)

Calvin Watson, Ernests Kalve, Brandon Gay, Luka Markovics (bedobók)

Báder Márton, Szabó Miklós, Trepák Zoltán, Grebenár Péter (centerek)

A csapatban betöltött szerepekben több változásra is lehetett számítani az előző évhez képest. Egyrészt a Simon / Trotter cserével változott az a felállás, hogy az irányító dob sok pontot, a bedobók pedig inkább védekeznek – ahol a korábbi években Budimirek, Soósok és Clarkok voltak, oda most ponterősebb spílerek kellettek, Simon ugyanis elsősorban a társak kiszolgálásában jeleskedett. Ha ő éppen ült, rendszerint a szintén kreatív Németh irányított.

Watson és Kalve kapott leginkább zöld utat az egy-egyezésre, míg Gay, Fodor és Horváth főként az irányítók osztásaiból profitálhatott.

Ha pozíciós játékra került sor, Báder biztos pontnak számított, és elviekben Szabó is megélt a palánknak háttal. Trepák a kifelé, Grebenár pedig a befelé válásokkal segíthetett a legtöbbet a támadásokban.

Az előző évekkel ellentétben azonban most nem volt “lockdown” védő a csapatban, a legtöbb mezőnyember inkább az előrejátékban jeleskedett, ez csakhamar problémákhoz is vezetett – erről majd kicsit lentebb.

A csapat menetrendjében is történtek változások: az EuroChallenge-be ezúttal már nem kellett selejteznie a gárdának, a hazai bajnokság alapszakaszát pedig felcserélték az Adria Liga alapszakaszára – csak később, az úgynevezett középszakaszban kapcsolódtak be az otthoni küzdelmekbe.

Története első Adria Liga meccsét a Simon / Watson / Kalve / Gay / Báder sorra kezdte a Szolnoki Olaj, a padról érkezett Fodor, Horváth, Szabó, Grebenár és Trepák (Németh ekkor sérüléssel bajlódott). Bár ezen a derbin vereséget szenvedtek a Krka vendégeként, a második fordulóban javítottak hazai pályán – a Cibona volt a szenvedő fél. Nem sokáig tartott azonban a lendület: a Siroki Wwin Báder 40 pontos, 13 pattanós performansza ellenére legyőzte a piros-feketéket, majd a Buducnost is nagy falatnak bizonyult – a vezetőség nem is teketóriázott, az alulteljesítő (négy meccsen 5 pontos átlag) Calvin Watson helyett a bosnyák-montenegrói Sead Sehovic érkezett a gárdához.

Az új szerzemény egyből a gárda legjobb periméter-védője lett, de ez sem mentette meg a csapatot az újabb vereségtől – a két későbbi Olaj-légióssal (Milos Boriszov és Stefan Sinovec) a soraiban felálló Radnicski hozta a hazai derbit a magyarok ellen. Sehovic azonban jobb fogásnak bizonyult Watsonnál, a következő fordulóban (mint később kiderült, kulcsmeccset) nyertek a Split ellenében – ekkorra már Gay a padról jött, Horváth került be helyette a kezdőbe.

Startolt a EuroChallenge sorozat is, itt a Temesvár és az Oldenburg mellett az EC-debütáns Körmend kapott helyet a csoportban az Olaj mellett.

A sikerek azonban elmaradtak, többször már a félidőre eldőlt az aktuális Adria Liga meccs, nem a magyarok javára. Az MZT Szkopje elleni 34 pontos zakót követően Pór Pétert ideiglenesen Dragan Alekszics váltotta a kispadon, aki rögtön egy Körmend elleni hazai EC-vereséggel kezdett, majd Zadarban sem sikerült a csapatnak nyernie, nem oldódtak meg tehát a bajok.

A vezetőség végül azzal a Nenad Ascsericcsel egyezett meg, aki 2012 őszén az osztrák válogatott szövetségi kapitányaként 97-81-re legyőzte hazánk legjobbjait. Ez a húzás elsőre jónak bizonyult, hiszen a “magyar” EC-csoportból ha nehezen is, de a Temesvár legyőzésével továbbment a csapat (az Oldenburgtól oda-vissza kikaptak, a Temesvárt oda-vissza verték, a Körmend ellen pedig a hazait elbukták, az idegenbelit pedig behúzták), majd óriási meglepetésre a Partizan Belgrád is fejet hajtott a Tiszaligetben rendezett Adrai Liga derbin.

A EuroChallenge második csoportkörében a Paris Levallois, a BC Gravelines Dunkerque és a Hapoel Holon várt Báderékra.

A keretet tovább erősítették a téli szünetben, a hazai pontvadászatban ismerős, korábbi MVP Rashad Bell érkezett. Rá egyértelműen pontfelelősként számítottak, a korábban besülő Watson szerepét szánták neki, ráadásul honosítottként nem foglalt légiós helyet sem, logikus lépés volt tehát leigazolása. Nem volt még vége az átigazolásoknak, Bell után nem sokkal James Florence is piros-feketét húzott – ő hátvéd volt, a pontszerző fajtából. Mivel Németh István sokat volt sérült, sokszor nem sikerült megfelelően helyettesíteni Simont, ezért kellett még egy labdás ember. Az új erősítésekkel már kifejezetten hosszúnak volt mondható a (sérülések nélküli) szolnoki rotáció:

James Florence, Simon Balázs, Horváth Ákos, Fodor Márton, Németh István (hátvédek)

Rashad Bell, Sead Sehovic, Ernests Kalve, Brandon Gay (bedobók)

Báder Márton, Szabó Miklós, Trepák Zoltán, Grebenár Péter (centerek)

Nem sokáig maradt egyben ez a keret, február közepén ugyanis szerződést bontott a klub Grebenár Péterrel. Ezidőtájt nem volt rossz formában a gárda, a Magyar Kupában újfent bejutottak a legjobb négy közé, és a Partizan után újabb nagyvadakat ejtettek az AL-ban is: a drága légiósokból összevásárolt Cedevita Zagreb, valamint a szlovén kirakatcsapat, az Olimpija Ljubljana is vereséggel távozott a Ligetből.

Az edzőváltás utáni viszonylag jó periódus után azonban kezdtek gyülekezni a viharfelhők.

A második EC-körből ezúttal nem sikerült a továbbjutás – bár a Holont oda-vissza verték a magyarok, a francia csapatok nagy falatnak bizonyultak: csak a Dunkerque ellen sikerült itthon győzni, ez a 3-3-as mérleg pedig most nem volt elég a továbblépéshez.

Az Adria Liga is véget ért, és bár az már korabban eldőlt, hogy végső helyezésétől függetlenül nem eshet ki az Olaj, végül azért elkerülte az utolsó helyet a gárda – a Split 8-18-as mérleggel zárt a 14. helyen, előttük öt csapat is 9-17-tel végzett. Ebből a minitabellából a Szolnok jött ki a legrosszabbul, hiszen az egész mezőnyben ők kapták a legtöbb pontot (2085), és a magyaroké lett a legrosszabb kosárkülönbség (-207) is, így ők végeztek a 13. pozícióban.

Ezzel együtt nem mehetünk el szó nélkül Báder Márton remek teljesítménye mellett: őt választották az EuroChallenge legjobb centerének, az Adria Ligában pedig a második legjobb ötösnek lett tagja.

A nemzetközi meccsek végével nagyjából egyidőben elstartolt a hazai középszakasz, nem volt idő lazsálásra.

A Magyar Kupában simán jutott fináléba az együttes, (36 ponttal verték a Pécset), ezután azonban hidegzuhany következett: a remekül játszó Alba Fehérvár 20 ponttal (74-54) győzte le a Bádert nélkülöző címvédőt, elhódítva ezzel a kupát a legutóbbi két évad győztesétől. A kupaarany mellé a középszakaszt is a fehérváriak nyerték, az Olaj a második helyről kezdhette a rájátszást.

Itt az első körben a Falco nem jelentett gondot (3-0), a Vojvoda vezette ASE már annál inkább: miután mindkét csapat hozta 2-2 hazai meccsét, ötödik derbire került sor a Tiszaligetben. Félidőben már 15 ponttal tartott előrébb a paksi gárda, de a negyedik negyednek is 10 pontos fórral vághattak neki Eilingsfeldék. Két Florence büntetővel végül hosszabbításra mentette a derbit a címvédő, majd 102-98-ra be is húzták a győzelmet, és döntőzhettek – a másik ágról a kupához hasonlóan újfent az Alba várt Simonékra.

A fináléban, csakúgy mint az Olaj-ASE elődöntőben, mindkét csapat hozta a két hazai meccsét – újabb ötödik derbi várt tehát Báderékre, ezúttal azonban már nem náluk volt a pályaelőny. A fehérváriak a Moore / Wood / Hollis / Szabó / Keller sorral rohamoztak, de a padról még bevethető volt Jarrod Jones, Supola, Juhos, Lekli és Bódi is. A három fürge amerikai rossz matchup-nak bizonyult a szolnokiaknak, pontjaik mellett hatékonyan osztogattak Kellernek és Szabónak is, így 75-66-os sikerükkel a kupa után a bajnoki címet is elhódították Szolnokról.

Az Olajnak soknak bizonyult a háromfrontos terhelés ebben az évadban. A tavalyi Final Four után most a legjobb 8-ba sem jutottak be az EC-ben, az Adria Ligában pedig pár szép sikert leszámítva nem szerepeltek jól. A hazai bajnokságba való bekapcsolódásukra már fáradtan érkeztek, az Alba pedig amellett, hogy szerkezetileg tökéletes “Anti-Olaj” csapatot rakott össze, egész évben a nagy rivális ellen készülhetett nemzetközi megmérettetés híján.

Az elmúlt két év sikereinek tükrében tehát kudarcnak volt bélyegezhető a 2012/13-as szezon. Nyerges doktorék azonban nem sokáig búslakodtak…

olaj2014

2013/14: Vérfrissítés

Két nappal a vesztes döntő után máris letették az új Szolnoki Olaj alapköveit: négy, addigi csapataikban meghatározó játékos érkezett a Tisza partjára.

Vojvoda Dávid az Atomerőmű gárdájával nem sokkal korábban rendesen megizzasztotta a piros-feketéket, így érthetően örült a publikum az érkezésének – Simonhoz hasonlóan őt is élő szerződéséből vásárolták ki a Tisza-partiak. Keller Ákossal szemben már kissé szkeptikusabbak voltak a szurkolók, de mint utólag kiderült, egy évekig hasznos játékost sikerült a vezetőségnek szereznie, magyar szinten kivételes atletikus képességekkel. Miljan Rakics a Jászberény mindenese volt, 18-5-5-ös szezont futott a jászságiak színeiben, sokoldalú játékosok pedig mindenhová kellenek. A kemény, hajtós stílusáról híres Tomislav Ivosev egy év szegedi, majd egy év szombathelyi játék után választotta a piros-feketéket. Rakic és Ivosev honosítottként nem foglaltak légióshelyet sem, azon a fronton is várható volt még erősítés.

Az új érkezőkkel jelentősen megfiatalodott a gárda, Rakics 27, Keller 24, Ivosev 23, Vojvoda pedig mindössze 22 esztendős volt ekkor.

Természetesen távozók is akadtak a csapat háza táján: Fodor Márton a Kaposvár hívó szavát fogadta el, Németh István visszavonult, Trepák Zoltán a másodosztályban pattogtatott tovább, Szabó Miklós pedig családi okok miatt Svédországba igazolt. A légiósokat is teljesen lecserélték, távozott tehát Florence, Sehovic, Kalve, Bell és Gay is.

Báder, Simon és Horváth továbbra is a klub alkalmazásában maradt, és még a szezon rajtja előtt újabb magyar válogatott érkezett: Lóránt Péterrel is megegyeztek a vezetők a közös folytatásról. Mivel Ivosev magyar papírjai még nem voltak rendben, ezért egyelőre csak két légióst igazolt a csapat: a korábbi D-Ligás Willie Warrent, valamint a francia első osztályból érkező Chris Olivert.

A legutóbbi évadhoz hasonlóan ezúttal is az Adria Ligába és a EuroChallenge-be nevezett a csapat (több magyar klub is kedvet kapott közben az EC-hez, a Körmend mellé az ASE és a Jászberény is nevezett), a honi küzdelmekbe ismét csak a középszakaszban csatlakozva. A vezetőedző Nenad Ascserics maradt, segítője Dragan Alekszics volt.

Az új évadot a következő kerettel kezdte a Szolnoki Olaj:

Willie Warren, Simon Balázs, Horváth Ákos, Miljan Rakics (hátvédek)

Vojvoda Dávid, Chris Oliver, Luka Markovics (bedobók)

Báder Márton, Lóránt Péter, Keller Ákos, Tomislav Ivosev (centerek)

Az előző szezonban kissé akadozó támadójátékot (nem volt igazi vezér, ha Báder nem volt bevethető) Warren és Vojvoda érkezése rázta gatyába. Olivert védőspecialistának hozták, némileg visszanyúlva a korábbi (Clark, Budimir) időkhöz. A Báder / Lóránt / Keller / Ivosev sor mind mennyiségben, mind minőségben az egyik legjobb volt, amelyet magyar parkett hazai csapattól valaha láthatott.

Az Adria Ligában nem startolt rosszul az együttes (3-3), EC-csoportjában pedig, ahol a bolgár Rilski Sportist, a fehérorosz Tsmoki Minsk és a román BC Mures voltak az ellenfelek, két győzelemmel nyitott.

Nem kellett ezúttal sem sokat várni az első szezon közbeni erősítésre. November közepén Ivosev megkapta magyar papírjait, az így felszabadult légióshelyre pedig a korábbi Okapi-bedobót, ex-D-Ligás Justin Holiday-t szerződtette az együttes. Az új érkező, bár lassan lendült játékba, a szezon előrehaladtával hasznos védő, és megbízható triplázó lett. Távozó is akadt, a Holiday érkezésével a rotációból némileg kiszoruló Horváth Ákos Szegedre került kölcsönbe.

Ezzel együtt is hullámvölgybe került a klub, sorra jöttek a vereségek, főként az AL-ben. Bár a Partizant “szokás szerint” legyőzték hazai pályán Warren remeklésének köszönhetően, az EC-csoportból csak hajszál híján jutottak tovább: a BC Mures nyerni tudott Szolnokon, a Minsk viszont legyűrte a Rilskit, ez az eredmény pedig a magyaroknak kedvezett.

A továbbjutás ellenére Nenad Ascsericsnek megköszönték a munkát a vezetők, a továbbiakban a Dragan Alekszics – Andrius Jurkunas edzőpáros irányította a gárdát.

A vereségek azonban továbbra is csak jöttek, ezért az előző évi Bell-igazoláshoz hasonlóan újabb “karácsonyi ajándékot” kaptak a szurkolók: Strahinja Milosevics díszdobozba csomagolva érkezett december végén. Pár hétre rá Oliver és Markovics távozott, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket egyik bedobó sem. Január végén újabb erősítésnek, régi-új érkezőnek örülhettek a drukkerek: Obie Trotter visszatért korábbi sikerei helyszínére. Az irányító sérülten érkezett, nem volt azonnal bevethető állapotban.

2014-nek tehát a nyárihoz képest némileg átalakult kerettel vágott neki az Olaj:

Willie Warren, Simon Balázs, Miljan Rakics, Obie Trotter (hátvédek)

Vojvoda Dávid, Justin Holiday, Strahinja Milosevics (bedobók)

Báder Márton, Lóránt Péter, Keller Ákos, Tomislav Ivosev (centerek)

Az EC második körében a Reggio Emilia, a Krka Novo Mesto és a Cholet Basket várt Lórántékra.

Az MK-ban előbb a Jászberényt, majd a Kecskemétet búcsúztatják Vojvodáék, így ismét döntősök, sorozatban negyedszer. A fináléban a Sopron bár becsülettel küzd, nem bír a túlerővel – visszahódítja a Magyar Kupát az Olaj. EuroChallenge csoportjukból is továbbjutnak a magyarok – az első körhöz hasonlóan ismét a második helyen -, így az észt Tartu Rock ellen küzdhetnek meg a négybe kerülésért.

Az eredmények ellenére újabb változtatásra szánják el magukat a vezetők, Willie Warren helyére Radenko Pilcsevics érkezik – egy pontszerző helyett egy védőspecialista.

A két évvel korábbi, Ventspils elleni bravúrhoz hasonlóan most is idegenben kell megvívnia a továbbjutásról döntő harmadik meccset Báderéknek – és most sem hibáznak. 18 pontos diadaluknak köszönhetően három év alatt másodjára jutnak be a EuroChallenge legjobb négy csapata közé.

Közben véget ér az Adria Liga, itt viszont nem tapasztalható komoly előrelépés: a tavalyi 9-17-es mérleg, és 13. helyezés után ezúttal 8-18-cal zár a Szolnok a 12. helyen.

Elkezdődik a középszakasz a honi pontvadászatban, valamint az is eldől, hogy ezúttal nem pályázik az Olaj az EC Final Four rendezési jogára – Olaszországban lesz az esemény, ahol a házigazda Reggio Emilia mellett a régi ismerős Triumph Lyubertsy és a török Royal Hali Gaziantep lesznek Milosevicsék ellenfelei.

Bolognában egy végletekig kiélezett meccsen kettő ponttal maradnak alul a piros-feketék a Triumph ellen (59-61), így a bronzért játszhatnak – a záró negyednek még egyenlő állással vágtak neki a felek, de két eladott labda megpecsételte az Olaj sorsát. A másik ágon a Reggio legyőzi a Gaziantepet, így török-magyar öszecsapás lesz a harmadik helyért. Itt újfent nagyon kevés hiányzik a sikerhez, de a hosszabbításra elfogy fejben a Szolnok, és 12 pontos vereséget szenved – ismét a negyedik helyen végez tehát a gárda az EC-ben. A sorozatot a Reggio nyeri.

Így már csak a hazai bajnokság marad Báderéknek, ott kell visszahódítaniuk tavaly elveszített bajnoki címüket. Ehhez remek táptalajt ad a középszakasz megnyerése, ennek köszönhetően mindenki ellen pályaelőnyből indul a csapat. Erre azonban nem is volt végül szükség, mind a Körmendet, mind a Kaposvárt, mind pedig a Paksot 3-0-s összesítéssel söpri ki a gárda a playoffban, kétséget sem hagyva afelől, ki otthon a legjobb.

Összességében jól sikerült tehát a 2013/14-es évad a Szolnoki Olaj számára: győzött a Magyar Kupában és a bajnokságban, Final Fourba jutott az EC-ben, egyedül az Adria Ligában nem sikerült előrébb lépni.

Van még feljebb, vagy elérte teljesítőképessége maximumát a gárda? Meglátjuk…

Fotó: szolnokiolaj.hu

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.